Péntekre ígértem, hogy megmutatom, mit készítettem anyunak, de szombat lett belőle. Úgy terveztem rögtön a helyszínen fotózok hozzá (anyu előszobájában), de egy hatalmas jégeső miatt úszott minden (szó szerint). A vízmeregetés, takarítás, száradás után ezért jól megkésve itthon készültek a képek az ideiglenesen kinevezett előszobában.
A történet úgy kezdődött, hogy bár sosem volt nálunk szokás, de kivételesen anyu választott ajándékot magának. Mindig valamilyen cserepes növénnyel lepem meg, így rögzült már évek óta, de most azt kérte, inkább kezdjek valamit az előszobájával. Van egy őrületes ebe, egy pekingi palotakutya, Moncsi. Jóféle palotakutya módjára éldegél, naphosszat rohangál a "palotában", és leginkább ugat (konkrétan mindent). Legfőbb ellensége a saját tükörképe, akivel elég gyakran fut össze az előszoba padlótükrében. Anyuéknál idővel fogyott a türelem, bár Moncsi továbbra is ádázul küzdött másik Moncsival. Szegény tükröt végül száműzték a lakásból, így most Moncsi eggyel kevesebb dolgot ugat. Viszont anyunak hiányzik a tükör, vagyis inkább zavarja a hűlt helye. Arra kért, készítsek oda valami dekorációt, ne legyen már olyan üres, de olyat, amivel lehetőleg meg tud majd barátkozni császári őfelsége. Mondjuk ez utóbbit nem tudom garantálni, de a falikép mindenesetre elkészült.
Anyagok:
festővásznak (50x50 és 50x70 cm)
bordó és piros akrilfesték
fa dekorációs elemek
ragasztó
Két képet készítettem, alapnak festővásznat választottam. A színe eleve ilyen lenvászon árnyalatú, ez illett a tapétához, és nem kellett vacakolnom az alapszínnel sem. Bordó akrillal nagy lendülettel festettem rájuk egy hosszában futó hullámvonalat. A fa díszeket is befestettem, majd a hullám mentén felragasztgattam őket.
Bevallom, tegnap este óta még nem vettem le a falról, egész megszerettem őket itt az ajtó mellett. Ha Moncsi mégsem jön ki velük, nálam lesz a helyük.
Moncsi bevetésen
