Az üvegfestés a legjobb példa arra, hogy egy kis gyakorlással elképesztően jó dolgokat lehet alkotni.
Üveget festeni elsőre könnyűnek tűnik, de ahhoz, hogy valóban szép is legyen, gyakorolni kell, nincs mese. Ezt a két gyönyörűséget nem én készítettem, hanem pár éve karácsonyra kaptam. Ezek az etalonjaim. Gyönyörűek!
Hozzávalók
- üvegfesték (oldószeres vagy vízbázisú), eredmény szempontjából szinte teljesen mindegy, de érdemes jó minőségűt választani, ezek sokkal szebb árnyalatúak és lényegesen tartósabbak
- kontúrfesték (tubusos vagy műanyag flakonos) kinek mi válik be, nekem a flakonos (ebből egyenletesebben tudtam kinyomni a festéket), de érdemes kipróbálni mindkét változatot
- ecset, kötelező a jó minőségű, mert nincs bosszantóbb amikor pár perc múlva a frissen festett virágszirmokban megjelennek az első kihullott ecsetszálak
- terpentin, az ecsetek tisztításához és a hibák gyors eltüntetéséhez
- festésre váró bármilyen üvegfelület
- kitartás, mert elsőre ritkán sikerül olyanra a festés, amilyet elképzeltünk
- türelem, mert az üvegfestés, lassú, aprólékos tevékenység, nem szabad kapkodni, és ki kell várni a teljes száradást is, ami nemritkán 24 óra
Elsőre könnyebb, valamilyen sík üvegfelületet választani (képkeret, óralap stb.), az első festésem nekem is egy képkeret széle volt. Ezek alá egyszerűen be kell fektetni a mintaívet, és hajrá. Az üveget festés előtt zsírtalanítani kell, különben nem fog megtapadni mindenhol a festék. Aki nem bírja az oldószeres festéket, választhat vízbázisút, bár az oldószeres tartósabb, a vízbázisú is ugyanolyan szép. A színeket fajtán belül lehet keverni, így elég egy alapszíneket tartalmazó készlet is. A színtelen festék hozzákeverésével lágyíthatók az árnyalatok. Először a kontúrvonalakat kell felvinni, lassan, de egyenletesen nyomva a tubust, pár centire az üveg fölött vezetve. Ha a tubus hegye hozzáér az üveghez, maszatos és göröngyös lesz a vonal. Lehet a kontúrhoz külön szűkítő fejet is használni, aki leheletvékony vonalakat szeretne. Ha megszáradt a kontúr, jöhet a festés. Elég nagyon kevés színt használni, és inkább több részletben felvinni a felületre. Imádok kísérletezni a színekkel, akár felületen elegyíteni őket, hogy éppen csak összefolyjanak, vagy új színeket kikeverni és azokkal dolgozni.
Nekem mindig van az asztalon fültisztító pálcika, hogyha rontok, ezzel gyorsan vissza lehet törölni a fölösleget. A teljes száradás után a legtöbb festékfajtát ki is lehet égetni háztartási sütőben (persze csak ha a befestett üvegfelület is lehetővé teszi). Ettől nem kell megijedni, csak el kell olvasni a gyártó utasításait (hőmérséklet és idő betartása!). Először rettegtem, hogy szétpattan a mécsestartó a sütőben és ráfeketedik a festék, de csodálatos módon semmi ilyesmi nem történt. Az égestésben egyrészt az a jó, hogy ezzel tartósabb lesz a festés, azaz gyakorlatilag mosogatásállóvá válik, másrészt pedig, hogy olyan profinak érzem magam tőle "megyek és kiégetem a munkáimat...". Persze egy képkeretnél vagy mécsestartónál ez nem feltétlenül szükséges, tapasztalataim szerint egy nedves ruhás törölgetést égetés nélkül is kibírnak a festékek.
Az első "nagy" munkáim (jó nagy csatos fedelű üvegek cukor, liszt, kávé tárolására) előtt sokat gondolkoztam, hogy fogom ezt véghezvinni. Nagy munka alatt a térbeli tárgyakat értem, amikre azért tényleg nehezebben gyönyörűen rávarázsolni a mintát. Nehezebb például a sablont beleragasztani, de legalább lehet trükközni. Több részletben szoktam felhasználni a sablont, egyszerre mindig csak egy-egy részt ragasztottam bele. Bátrabbak improvizálhatnak is! A festék felvitelekor nagyon kell figyelni, nehogy megfolyjon, én előtte forgattam, kitámasztottam gyurmával, hogy a megfelelő szögben feküdjön az üveg. Sajnos ki kellett várni egy-egy részlet megszáradását, és utána tudtam csak fordítani, de megérte a várakozást.
